Műtét

2010 november 13. | Szerző: kittike23 |

 Azt mondják a pszichológusok, és még sokan mások hogy a betegség figyelmeztetés. Hát nálam bejött…

Kedden elmentem a dokihoz, hogy görcsöl a hasam, valamint egy ideje rossz a gyomrom. Azt hittem a nyári refluxom köszönt vissza, de a doki nem volt ebben annyira biztos. Elküldött a Péterfy kórházba a sebészetre  kivizsgálásra. A sebészetről küldtek laborba + nőgyógyászatra, mivel nem voltak  egyértelműek a tüneteim… – csak zárójelben mondom hogy én még mindig a refluxra gyanakodtam.

A nőgyógyász egy full tapló emberke volt, aki rajtam vezette le a sebészet és a nőgyógyászat közti feszültséget, és meg is mondta hogy semmi nőgyógyászati bajom nincs…

Meglettek az eredmények, visszamentem a sebészhez, aki mondta, hogy valószínűleg vakbélgyulladásom van. De menjek el az Uzsoki kórházba, majd ott elmondanak mindent…

Elmentem…doki megvizsgál, mondja hogy lát bennem fantáziát, feküdjek szépen be, lehet hogy holnap (szerdán) megműtenek…na fasza…befekszek…a könnyeim potyognak..utálom a kórházakat, soha nem kellett befeküdnöm, a leghosszabb idő amit ott töltöttek kb: 3 óra volt, az is látogatás vagy vérvétel miatt….

A szoba 4 ágyas volt, kedves idős emberekkel voltam (tényleg kedvesek voltak). Jön a nővér, beszúrta az infúziót (ami nagyon nagyon fájt), majd jön egy doki…megnyomkod, mosolyogva mondja hogy még ma  megműtenek…na fasza…a könnyeim még jobban potyogtak…a dokik és az ápolók nagyon rendesek voltak és kedvesek. A műtét este volt, másnap reggelig nem is tértem magamhoz. Reggel meglepődve láttam hogy lóg ki egy cső belőlem…az első sokk..mi ez a cső???? Hát ebbe jön ki a váladék…fasza….szúrja mindenem, a mozgás nagyon rossz  ezzel…nem baj, jó helyen van az ott…na fasza…diagnózis?? Vakbélgyulladás + méhgyulladás….nagyon fasza…de a kaja jó volt, a nővérek is kedvesek voltak, szóval okom nem volt panaszra….csak az a cső…csütörtökön csőmentesítettek, a kíhúzása borzalmas volt. De legalább kint volt. Pénteken pedig hazajöttem. Végre.

És most itthon vagyok. A maratont még nem fogom lefutni, de elgondolkoztam. Én a betegségek lelki okaiban hiszek. Nem véletlen hogy most alakult ez ki. Eldöntöttem, felmondok amint vissza megyek dolgozni. És hogy mi lesz utána? Nem tudom, de nem is érdekel. Az a legfontosabb, hogy merjek élni, mert a fene tudja mennyi időm van itt. Tudom hogy ez nem olyan nagy műtét volt, de nekem pont elég volt egy életre.