Újult erővel

2011 december 1. | Szerző: kittike23

 10 hónapja nem írtam semmit…nagyon tartalmas volt az elmúlt időszak. Tele kétségekkel, lelki gyötrelemmel, az érzéssel, hogy az életemet nem tudom (talán nem is akarom) helyretenni. Hisztiztem mint egy óvodás, hogy “anyu” csinálja meg helyettem, én ehhez kicsi vagyok…de kezdem az elejéről.

Március végén munkát kaptam a közigazgatásban, egy ismerősöm által (történetesen pasi, és mindig is bejött nekem). Tehát elkezdtem dolgozni. Kezdetben mindig is lelkes vagyok, de most valahogy máshogy történtek a dolgok. 11 hónapos szerződésem van, ami 2012 februárjában fog lejárni. A főnököm kezdetben normálisnak tűnt, idővel kiderült hogy a nyomást nem bírja, ilyenkor mindenki máson vezeti le a feszültséget.

És itt van az elvarratlan romantikus szál, aki mindig is elvarratlan volt, és nem tudok vele mit kezdeni. Mintha malmoznánk, és csiki-csuki játékot játszanánk…talán nem, lehet hogy ez csak az én fejemben létezik.

Az elmúlt 10 hónap nagy bulizásokkal telt, amikor sokszor elég rendesen a pohár fenekére néztem nagyon durván. Szégyenlem is magam miatta. Úgyhogy megfogadtam hogy többé nem iszom filmszakadásig magam, amit azóta tudok is tartani. 

Az ex-szel szakítottam végérvényesen májusban, azóta készítem fel magam egy új, remélhetőleg teljesen más minőségű kapcsolatra. Remélem tudatosabb leszek majd, viszont kicsit tartok attól, hogy mi van ha nem tudok kellően megnyílni? Az előző olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy kicsit félek megnyílni az ellenező nemnek…majd kiderül.

Kezdetnek ennyi 🙂

Szép napot mindenkinek 🙂

teljes káosz

2011 február 20. | Szerző: kittike23

 Most vettem csak észre hogy milyen rég nem írtam. Nem is tudom hol kezdjem a dolgokat.

Felmondtam.Nagyon vártam hogy leteljen a felmondási időm. A főnököm nem hazudtolta meg magát, totál bunkó volt.Az volt a “szerencsém” hogy a felmondási idő 70 %-át táppénzen töltöttem, ugyanis a szervezetem felmondta a szolgálatot és otthon kellett maradnom. (szerencse a szerencsétlenségben).

Közben jelentkeztem 1000-rel mindenféle állásra. Érdekes, hogy anno csak beszerzőnek kerestek, most pénzügyesnek, és kaptam is 2 ajánlatot (magyarul 2 helyre felvettek),és most nem tudok dönteni hogy melyiket fogadjam el. Az egyik egy amerikai cég,a másik egy minisztériumi hivatal. Mind a két helyre nagyon szívesen mennék. A döntő dolog a fizu lesz. A kapcsolattartóm jövőhéten nem lesz, úgyhogy ha visszajön akkor irja meg hogy mennyit fogok keresni. Ha nagyon keveset, akkor köszönöm de nem fogadom el a munkát.

Közben csinálom a sulit.Nagyon várom már hogy végezzek,ha befejeztem, vagy külföldre megyek, vagy rögtön elkezdem a pszichológiát.

Zoltánnal újra összejöttünk. Adunk magunknak még egy esélyt. Az, hogy bejön-e vagy nem majd az idő eldönti.

Egyébként az életem összerakásán dolgozom most.Olyan sok mindent  szeretnék csinálni, de sajnos az anyagi dolgok megakadályoznak ebben. És most ez a döntésképtelenség is itt van a nyakamon…mostanában nem merek dönteni, olyan beszari lettem.És idegesít is ez, és zavar kőkeményen, de az a baj, hogy ha döntési helyzetben vagyok mindig elkezdek gondolkozni hogy vajon mit szól ahhoz a másik, és tuti megharagszik rám, és megbántom, stb. Remélem ez csak egy átmenteti állapot, mert nagyon nem jó ilyen nyuszinak lenni…

felmondok

2010 december 28. | Szerző: kittike23

 Viccesen alakult a december… a cégnél 3-an felmondtak, én leszek a 4. januárban. Hogy érthető legyen hogy ez mit is jelent kicsit vissza kell menni a múltba…

A mostani főkönyvelő csaj 2 éve van itt, mielőtt ő ide jött 1 éven keresztül 8 főkönyvelő volt…ugyanis egyik se tudta elviselni a GY. stílusát. GY. alá tartozik a pénzügy és a beszerzés, ez 7 embert jelent. Pénzügyön van a fökönyvelő csaj, a pénzügyi vezető csaj, a controller csaj, és a kontroller vezető pasi, és az újonnan jött szkennelő csaj (már itt is volt helycsere…), valamint a beszerzés, a kretén főnököm és én.

A pénzügy sztorija:

A főkönyvelőket már mondtam, a controller: a csajszik ott is váltogatták egymást, mert a controller vezető pasasnak is van egy szemét stílusa. És ha ehhez még hozzájön GY szemét stílusa, az sok. A mostani controller csaj 1 éve van itt.

A pénzügyi vezető csaj 5 éve van a cégnél. Ez idő alatt a gyomra teljesen szétment. GY ahhoz ért a legjobban hogy tönkre tegye az embereket, de komolyan. A szemét viselkedésének az eredménye: A főkönyvelő, a pénzügyi vezető és a controller csaj felmondott 1 hét leforgása alatt.
A pénzügyhöz tartozik még a szkennelő csaj. Az “első” csaj augusztusban jött. Nagyon aranyos volt, viszont…nem bírta tovább 3 hónapnál, és elment. Azt azért hozzáteszem hogy felajánlották neki az én munkakörömet…de persze úgy hogy nekem erről egy szót se szóljon. Jött helyette egy másik csaj, aki szintén nagyon aranyos, és most megkapta a controllig állást, aminek örül, de már elkezdték kóstolgatni…fél évet adok neki.

Ami a beszerzést illeti: Vagyok én…és van a puhapöcs főnököm…
32 éves a lelkem, de annyira be van szűkülve, hogy az elmondhatatlan. Volt egy elődöm, 1 évet bírta a főnök mellett…én pedig 11 hónapot. Januárban beadom a felmondásom. Hiszek abban hogy a betegségeknek lelki oda van. 11 hónap alatt a következőket szedtem össze: gyomrom tropa, szinte állandó torok és gyomor fájás, vakbélgyulladás, és most az új barátom, az aranyér…és a közérzetem elég szar, energiám semmi sincs. Nos, én ehhez fiatal vagyok.
Nem tudom mi lesz velem, de bízom abban hogy jól fognak alakulni a dolgaim.

Amugy a jelenségnek neve is van. Mobbing.

http://www.nlcafe.hu/karrier/20101208/mergezo_munkahelyek_-_mobbing/

Mindenkinek ajánlani tudom, mert sajnos létező jelenség. Nem hittem volna ha nem tapasztalom meg a saját bőrömön.

Mindenkinek nagyon szép hetet, napot, és minden jót kívánok! 🙂

nem is tudom…

2010 december 4. | Szerző: kittike23

 Elég sok minden változott mióta kijöttem a kórházból….elkezdtem naplót (is) írni…Szabolcs az agyamra megy…és várok egy intrejú eredményt…de mindent szép sorjában.

Naplót kb 7 éves korom óta írok, és nagyon élvezem 😀 de erről egyenlőre ennyit.

Szabolcs…na ez bonyolultabb kicsit 🙂 Nagyon sok minden zavar…büfögve beszél, és én ettől rosszul vagyok. Nem azért mert finyapicsa vagyok, hanem mert igy vagyok összerakva. Hányingerem lesz és hányok.  Mondtam neki 10000-szer hogy legyen szíves és ne csinálja mert rosszul leszek, de nem foglalkozott vele, ő ezt viccesnek tartja. Az orrát nem a papírzsepibe fújja, hanem a mosdókagylóba…

Állandóan velem akar lenni, ami persze jó is, de megfojt. Úgy érzem nem kapok levegőt, minden egyes másodpercemről tudni akar, mindig velem akar lenni. Kb:1 hónapja mindig együtt vagyunk, és 1,5 hónapja járunk. Ez nekem nagyon sok. A kórházban is megkérdezte aznap mikor befektettek hogy “te most miért sírsz??” —hát azért bammeg, mert műtenek és szétszurkálták a kezem, és nem kicsit be voltam pánikolva…csak ezért. És ezek nagyon az eleje…nem lesz ez túl hosszú életű, az tuti…

Műtét

2010 november 13. | Szerző: kittike23

 Azt mondják a pszichológusok, és még sokan mások hogy a betegség figyelmeztetés. Hát nálam bejött…

Kedden elmentem a dokihoz, hogy görcsöl a hasam, valamint egy ideje rossz a gyomrom. Azt hittem a nyári refluxom köszönt vissza, de a doki nem volt ebben annyira biztos. Elküldött a Péterfy kórházba a sebészetre  kivizsgálásra. A sebészetről küldtek laborba + nőgyógyászatra, mivel nem voltak  egyértelműek a tüneteim… – csak zárójelben mondom hogy én még mindig a refluxra gyanakodtam.

A nőgyógyász egy full tapló emberke volt, aki rajtam vezette le a sebészet és a nőgyógyászat közti feszültséget, és meg is mondta hogy semmi nőgyógyászati bajom nincs…

Meglettek az eredmények, visszamentem a sebészhez, aki mondta, hogy valószínűleg vakbélgyulladásom van. De menjek el az Uzsoki kórházba, majd ott elmondanak mindent…

Elmentem…doki megvizsgál, mondja hogy lát bennem fantáziát, feküdjek szépen be, lehet hogy holnap (szerdán) megműtenek…na fasza…befekszek…a könnyeim potyognak..utálom a kórházakat, soha nem kellett befeküdnöm, a leghosszabb idő amit ott töltöttek kb: 3 óra volt, az is látogatás vagy vérvétel miatt….

A szoba 4 ágyas volt, kedves idős emberekkel voltam (tényleg kedvesek voltak). Jön a nővér, beszúrta az infúziót (ami nagyon nagyon fájt), majd jön egy doki…megnyomkod, mosolyogva mondja hogy még ma  megműtenek…na fasza…a könnyeim még jobban potyogtak…a dokik és az ápolók nagyon rendesek voltak és kedvesek. A műtét este volt, másnap reggelig nem is tértem magamhoz. Reggel meglepődve láttam hogy lóg ki egy cső belőlem…az első sokk..mi ez a cső???? Hát ebbe jön ki a váladék…fasza….szúrja mindenem, a mozgás nagyon rossz  ezzel…nem baj, jó helyen van az ott…na fasza…diagnózis?? Vakbélgyulladás + méhgyulladás….nagyon fasza…de a kaja jó volt, a nővérek is kedvesek voltak, szóval okom nem volt panaszra….csak az a cső…csütörtökön csőmentesítettek, a kíhúzása borzalmas volt. De legalább kint volt. Pénteken pedig hazajöttem. Végre.

És most itthon vagyok. A maratont még nem fogom lefutni, de elgondolkoztam. Én a betegségek lelki okaiban hiszek. Nem véletlen hogy most alakult ez ki. Eldöntöttem, felmondok amint vissza megyek dolgozni. És hogy mi lesz utána? Nem tudom, de nem is érdekel. Az a legfontosabb, hogy merjek élni, mert a fene tudja mennyi időm van itt. Tudom hogy ez nem olyan nagy műtét volt, de nekem pont elég volt egy életre.

betegen, otthon

2010 október 5. | Szerző: kittike23

Ez a hetem sem kezdődött zökkenőmentesen. Az elmúlt hetek feszültsége kijött rajtam…röviden a történet:

Egy multinál dolgozom beszerzőként. Eleinte minden fasza volt, viszont egy idő után kijött a főnököm és a gazdasági ügyvezető igazi arca. A főnököm nem szereti ha “pletykálok” a munkatársaimmal, ami jelen esetben azt jelenti hogy egyáltalán szóba állok valakivel. 6-an vagyunk az egész cégnél csajok, 4-en jóban vagyunk egymással. Már csak ebédkor beszélgetünk, mert szóvá lett téve hogy a folyosón 5 percre megálltunk és beszélhettünk. Hozzáteszem hogy a pasik akár órákra eltűnnek ebédelni, vagy órákra beülnek egymáshoz beszélgetni, de ez természetesen nem baj.

1 héttel ezelőtt nálam az verte ki a biztosítékot, hogy bementem szombaton dolgozni, és a főnök a portásnál érdeklődött hogy tényleg bent voltam-e, valamint hogy erről készül-e feljegyzés…és még a szokásos baszogatások is jöttek…szóval kiakadtam…erre tegnap ahogy hazaértem, elkezdtem hányni és este fél 11-kor abbahagytam…ma viszont nem mentem dolgozni. 1 egész estés hányás után nincs kedvem a főnököm képét nézni.

Rájöttem, hogy változtatnom kell…muszáj…mert ha ezt igy folytatom csak tönkreteszem magam, és a tegnap estét nem szeretném újra átélni.

Csak még nem tudom hogy hogy is fogjak hozzá…

Múlt és jelen

2010 szeptember 30. | Szerző: kittike23

 Tehát 3 hónapja szakítottunk. A dolog pikantériája volt, hogy utána 1 hónapig még együtt laktunk…2 évet és 1 napot voltunk együtt. Eleinte jó volt, (legalábbis annak hittem), de amint összeköltöztünk rájöttem, hogy nem ilyen kapcsolatban akarok élni (kicsit sok idő kellett hogy ezt tudatosítsam is magamban). Hogy mi volt a baj? A legnagyobb problémát az okozta hogy szívott sokat (nem cigit, hanem füvet). Kritizált állandóan, semmi nem volt elég jó amit én csináltam. Mindig mindent Ő tudott jobban, és még sorolhatnám. De akármilyen furcsa, felnőttem, és magabiztosabb lettem mint valaha voltam. Augusztus elsején költöztem el tőle, és másodikán már vigyorogtam. Annyira megkönnyebbültem, hogy elmondani nem lehet.

Szeptember elsején jött egy új kollega a céghez…Szabolcsnak hívják, és nagyon édes.

De róla majd a később 🙂